Szeptemberi ajánló - Balanchine-estek az Operában

George Balanchine (1904-1983) a XX. század egyik legjelentősebb koreográfusa volt, aki hosszú és termékeny élete során többszáz balettet alkotott. Legfőbb újítása a szimfonikus balett megalkotása volt: azaz a zeneművek inspirálták koreográfiáit oly módon, hogy a muzsika szerkezetét és hangulatát fogalmazta tánccá.

Balanchine táncosnői

Balanchine balettjei ellen jóízlés, illendőség szempontjából a legkisebb kifogás sem merülhetett fel, és olyan egységét teremtette meg a zenének és a táncnak, hogy az utóbbit ettől kezdve már nem pusztán kíséretnek tekintették. Balettjeiben a tánc vizuális zenévé szublimálódott. Ritkán szerepelt műveiben cselekmény, jellemábrázolás, egyre inkább távolodott az operai jellegű tánctól, egy olyan forma, olyan stílus felé, amelyet később neoklasszikusnak neveztek el. E balettnek a klasszikus tánc elvei továbbra is alapját képezték, de a stílus és a tánc tartalma Balanchine egyéniségét tükrözte.

Az oktatás szabályai, amelyeket Balanchine ültetett át az amerikai balettba, ugyanazok voltak, amelyeket a szentpétervári iskolában neveltek belé. És mégis: egészen más volt az a művészet, amelyet Balanchine létrehozott. Amikor a moszkvai Nagyszínház együttese és a Mojszejev Együttes Amerikába látogatott, ez a stílusbeli eltérés világosan kitűnt.

Abban a negyedévszázadban, amelynek során Balanchine hatása érvényesült Amerikában, technikájának jellegzetességei sokkal inkább szembetűnőek a táncosnők, mint a táncosok vonatkozásában. Igen kétséges, hogy bármely más országban ugyanilyen nagy hatást tudott volna Balanchine gyakorolni, mint az Egyesült Államokban. Itt ugyanis igen nagy számban talált egészséges, atletikus alkatú fiatal lányokat, ruganyos, hosszúlábú táncosnőket, s bennük nem volt etnikai büszkeségből vagy előítéletekből fakadó ellenállás Balanchine neoklasszikus elgondolásaival szemben. Ezekből az etnikailag öntudatlan, érzelmileg érintetlen fiatal amerikai nőkből alakította ki Balanchine az ideális balerina alkatát és technikáját. Balanchine táncosnői majdnem mind kicsiny csontúak, nyúlánkak és megtévesztően törékeny alkattal rendelkeznek. Rendkívüli fizikai mozgékonyságukat mégiscsak aláhúzta az, hogy Balanchine balettjeiből rendszerint hiányzik a szenvedélyesség; e művek szépsége a mozdulatok végrehajtásának tökélyétől függ, nem pedig a kapcsolódó művészetek: jelmezek, a díszlettervezés a mimika magával ragadó erejétől.

Elképesztően rövid idő alatt igen sok balerina került ki Balanchine keze alól, akik sajátosan megfeleltek repertoárjának. Túlságosan fiatalok voltak ahhoz, hogy az évszázad elején feltűnt sztárok tündöklése hatott volna rájuk, és így teljes mértékben érvényesülhetett Balanchine felfogása: fegyelmezettség és kiegyensúlyozottság az adagio részekben, hatalmas lendítőerő, gyorsaság, félelmetes precizitás és könnyedség az allegróban. Nem pezsgő temperamentumú demi-karakterstílus balerinái voltak, s nem találhatók meg bennük a romantika melegsége és édesen elomló vágyódása sem. E táncosnők pompás „gépekhez" hasonlóak, mintha csak mozgás közben bárhol meg lehetne őket állítani, és parancsra tudnák a fegyelmezettség, kiegyensúlyozottság legnehezebb produkcióit is bemutatni éppúgy, mint hatalmas szökelléseket, bonyolultan megkomponált gyors piruetteket. Tánctehetség szempontjából szinte emberfelettinek látszottak. (Forrás: Ellenfény - Péter Márta)

http://www.youtube.com/user/DEVELOPPEhu#grid/user/2C784832D6D8E358

http://www.opera.hu/balanchine/

Előadások ideje

• 2009. október 2., péntek
• 2009. október 3., szombat
• 2009. október 4., vasárnap
• 2009. október 10., szombat

Kommentek